Olga Boznańska

Jó régen nem írtam, elismerem... kicsit behavazódtam. Elsősorban átvitt értelemben – szerdán ért véget a szorgalmi időszak, és mivel a tantárgyaim nagyobb része gyakorlat volt, karácsony után visszaérkezve olyan félév végi hajrában találtam magam, mint még talán gimnáziumban sem –, de az utóbbi egy-másfél héten szó szerint is. Krakkónak jól áll a hótakaró (is)...

Csütörtökön, még mielőtt belevetettem volna magam a jövő heti két vizsgámra való felkészülésbe, elmentem a Krakkói Nemzeti Múzeumba egy kiállításra.

Még épp időben, mert vasárnap zár be.

Olga Boznańska lengyel festőnő volt, aki 1865 és 1940 között élt, vagyis 2015-ben van a születésének 150., a halálának a 75. évfordulója. Krakkóban született, az anyja francia volt, az apja pedig egy lengyel mérnök. Gyerekkorától érdeklődött a rajzolás és a festészet iránt, előbb Krakkóban, majd Münchenben tanult, egész életében ide-oda költözött, végül Párizsban halt meg, ott is van eltemetve.

A kiállítást tematikusan öt részre osztották. A legnagyobb egység a portréfestészetéről szólt: rengeteg embert festett meg, a szüleitől és a húgától kezdve krakkói méltóságokon és a müncheni művészbarátain át az ismeretlen modellekig. (A képek forrása: http://www.pinakoteka.zascianek.pl/)

Cigánylány

Japán lány - a modell ugyan egyértelműen európai,
de a japán kultúra akkoriban (is) népszerű volt

Józef Czajkowski portréja - ő szintén lengyel festő volt,
megkérte Olga kezét, majd többévnyi jegyesség után szakított vele

A második rész gyermekportékból állt. Itt volt például kiállítva a festőnő talán leghíresebb képe: a Kislány krizantémokkal.

Ez a festmény volt a kiállítás „reklámarca” is:

Olga Boznańska amúgy kedvelhette ezt a modell-lányt, mert máskor is megfestette:

Nő kislánnyal

Ezüstös kislány

Egy másik egység a csendéleteit mutatta be. Ezeknek általában fontos elemei voltak a virágok:

Csendélet

Sárga rózsák

A negyedik, legrövidebb rész a tájképeiről szólt. Itt idéztek az egyik leveléből, amiben azt írta, ez a festészet egyik legnehezebb fajtája, mert egy tájat nem lehet megkérni, hogy üljön nyugodtan a kanapén vagy jöjjön el holnap is a stúdióba modellt állni. Ennek megfelelően nem is nagyon foglalkozott vele, legfeljebb egy-két vázlatosabb, az ablakon kinézve festett műben és a más témájú képei hátterében szerepeltek tájak.

Városi épületek I

Virágkötők

A tájképfestészet iránti érdeklődés hiánya miatt egyes művészettörténészek nem is tekintik impresszionistának – bár a többi stílusjegye mind erre az irányzatra jellemző.

Az utolsó egység a kiállítótér hátuljában elrejtőzve magáról a művészről szólt. Olga Boznańska sok önarcképet festett – egyesek szerint ha egy modell nem jött el, megfestette helyette önmagát, bár ezt a kiállítás kísérőszövege rosszindulatú pletykának minősítette.

Önarckép 1893-ból

Önarckép 1906 körül

Önarckép virágokkal 1909 körül

Emellett a műtermeiről is több képet készített, némelyiken az épp ott tartózkodó modelleket vagy vendégeket is ábrázolva:

A műteremben II

A műteremben I

Ebben a részben kiállították Olga Boznańska néhány használati tárgyát is: palettákat, festékes dobozokat, festőállványt, sőt egy karosszéket is, ami fölismerhető az egyik festményén:

A párizsi műteremben

Ezek mellett ott volt még egy ruhája és számtalan apróság is: medál, bross, képeslapok, egy pakli kártya, dobozka... kicsit szokatlannak tűnhetnek ezek egy kiállításon, de valahogy mégis a helyükön voltak.

„Képklinika” néven egy külön kis kamrát szenteltek a festmények restaurálásának. Elsősorban a Kislány krizantémokkal cíművel foglalkoztak, amiről nemrég eltávolítottak egy megsötétedett lakkréteget és felfrissítették a színeit, de mellette még számos másik kép elemzését is bemutatták. Például kiderült, hogy ennek a (szerintem nagyon aranyos) festménynek a hátoldalán

Kiki, a művész kutyája

egy női portré vázlata van. Fejjel lefelé.

Összességében úgy érzem, kár lett volna kihagyni... Szerencsére nem ígérkezik olyan nehéznek a vizsgaidőszakom, hogy egy délelőttöt ne tölthettem volna mással, mint tanulással. Eleve, a lengyel egyetemeken mintha valamivel kíméletesebb lenne a tanév beosztása és így a vizsgaidőszak is. De erről majd máskor.